2012. április 27.

Üzenet

Sziasztok!
Nem tudom olvassátok-e még a blogot, vagy hogy látogatjátok-e, de aki igen, annak üzenni szeretnék.

Viki (azaz XD), visszaolvastam amit a chat-ben írtál, és köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy, de végleg vége. Lehet, hogy Nektek tetszik amiket írtam, de nekem nem. Egyszerűen nem vagyok vele megelégedve. Úgy érzem, én ennél többet tudnék Nektek nyújtani! De ihletem sincs! Talán az a legnagyobb baj, hogy igyekeztem iszonyat érdekesre írni. Vannak még elvarratlan szálak, és annyira összecsapottnak érzem ezt az egész történetet, hogy még a legrosszabb történetnél is rosszabb. Másrészt a kommentek... A 23. fejezethez 5 kommentet kaptam, utána már egyre kevesebbet. Nem törődtem velük, tovább írtam. Aztán már egy kicsit zavaróvá vált, hogy 0 komment mindenhol. Már az 1 kommentnek úgy örültem, mint a kisgyerek, aki nyalókát kap. Láttam hogy máshol, van aki 9 kommentet, van aki többet kap. Nagyon elszomorodtam, de folytattam. Aztán jött a bokatörésem... Mindegy, lényeg a lényeg, kész, vége. Talán egyszer újra írom az egész sztorit, de az nem most lesz!
Köszönöm hogy elolvastad!
Puszi: Vivi